Die Streuner: Zehn Orks (Tíz ork), szabad fordítás

Tízen voltunk egy ork családba’
Elindultunk egyszer vándorútra,
Belénk futott egy tünde gárda…
Egyikünk meghalt, szegény pára!

Kilencen tovább bandukoltunk,
Egy törp fejszésen jót mulattunk,
De ő már nem kacag rajtunk…
Ezért hát nyolcan maradtunk.

R: Grisnak egy kalapáccsal,
Zork egy széles karddal,
Vedelnek, mulatnak,
Amíg meg nem halnak.
II: Ajjajjajjajjajj :II
Verekszünk és hízunk,
Ameddig csak bírunk!

Nyolcan tudtunk csak továbbállni,
Ember nőkkel akartunk hálni,
De az egyik büszke férfi,
Őt nem tudtuk megkefélni...

Heten orkok továbbmentünk,
Boszorkányseprűn is repültünk,
Egy kőfalba belementünk…
Egyik meghalt, eltemettük.

R.

Hat ork bejárta a fél harárt,
Kimosta hát mind a zokniját,
Egyik nem bírta a szagát,
Feldobta hát – a bocskorát…

Öt ork a házi sört vedelte,
Mit maga főzött egy verembe’,
Egyik glükollal keverte…
Négy maradt, ki eltemette.

R.

Négy ork sűrű erdőre lelve,
Az erdőben a fákat szelte,
Egyik ráakadt egy entre…
Menekültünk is belőle.

Három ork gyalogolt a pusztába’,
Ráakadtunk egy szép tojásra, (mily szép is volt!)
Csak aztán jött a mamája…
Egyikünket felzabálta.

R.

Két ork az utat régen járja,
Mindkettőnek morgott már a gyomra,
Ébren tovább vajh’ melyikünk bírja,
Örökké tart társam álma…

Én ülök már csak fenn egy szirten,
Visszavágyom kilenc testvérem,
Addig őket nem felejtem,
Amíg nőstényre nem leltem…

R. *2

írta: Ygnar