R.: Fergeteg zúdul, hadd vesszen rútul

A gyarló ellenség, haragja ha újul.

Diadalünnep, hőseink jönnek,

Nyílzápor takarja kékjét az égnek.

 

Vágtat a réten, népe nevében,

Büszke, mint felleg a végtelen égen.

Csata után fáradt: túl van a hordán,

A harc emléke csillog a kardján.

 

Véres a karja, gyolcsa takarja:

Előbb az ellen hívta viadalra.

Győztesen lépdel, mulatság lesz éjjel!

Vitézi módra csörren a fegyver.

 

Egy csapat mondja, szellemként szólva:

„Parancsolsz felettünk, úr vagy, s mi a szolga!

A túlvilágon híven szolgálunk!

Hullj el csatában, s vár a mi világunk!”

 

R.

 

Hús, kenyér, s bor van, sok volt a zsákmány,

Nyergében ül fenn egy idegen kislány.

Hosszú volt a portya, minden kirabolva,

Rabláncra fűzve a sok síró szolga.

 

Finom uradalmat, mindent megsarcoltak,

Porig égett falvak, adni nem akartak.

Templomok mélyén ez az ima zengett:

„Pontos nyilaiktól ments meg, Uram minket!”

 

írta: Ygnar